Luisa – Az isteni akarat harmatja

Gondolkoztál már azon, hogy milyen jó imádkozni és „az isteni akaratban élni”?[1]Hogyan éljünk az isteni akaratban Hogyan érint ez másokat, ha egyáltalán?

Isten szolgája Luisa Piccarreta ezen maga is csodálkozott. Hűségesen imádkozott „Isteni Akaratban”, felajánlva Istennek „Szeretlek”, „Köszönöm” és „Áldalak” minden teremtett dologra. Jézus ezt megerősítette „Minden cselekedet, amit az én akaratomban végeztem, mindenre kiterjed, és mindenki részt vesz bennük” [2]November 22, 1925, Kötet 18 ily módon:

Lásd, amikor hajnalban ezt mondtad: „Emelkedjék fel az elmém a Legfelsőbb Akaratban, hogy a teremtmények minden intelligenciáját befedjem akaratoddal, hogy mindenki feltámadjon benne; és mindenek nevében megadom neked az összes teremtett intelligencia imádatát, szeretetét, hódolatát…” – miközben ezt mondod, égi harmat ömlött minden teremtményre, betakarta őket, hogy cselekedeted viszonzát mindenkivel meghozza. . Ó! milyen szép volt látni, hogy minden teremtményt beborít ez az égi harmat, amelyet az én akaratom alkotott, amelyet az éjszakai harmat jelképez, amely reggel minden növény fölött megtalálható, hogy díszítsem, megtermékenyítsem és megakadályozzam azokat, amelyek hamarosan kihalnak. elsorvad a kiszáradástól. Égi érintésével úgy tűnik, hogy egy érintést helyez el az életből, hogy vegetálásra késztesse őket. Milyen varázslatos a harmat hajnalban. De sokkal elbűvölőbb és szebb azoknak a tetteknek a harmatja, amelyeket a lélek az én akaratomban formál. —November 22, 1925, Kötet 18

De Luisa így válaszolt:

Mégis, Szerelmem és Életem, mindezzel a harmattal a teremtmények nem változnak.

És Jézus:

Ha az éjszakai harmat olyan jót tesz a növényeknek, hacsak nem esik a növényekről leválasztott száraz fára vagy olyan dolgokra, amelyek nem tartalmaznak életet, úgy, hogy bár harmattal borítva és valamilyen módon díszítve maradnak, a harmat bár halott számukra, és ahogy a nap felkel, apránként visszavonja tőlük – sokkal több hasznot hoz az a harmat, amelyet Akaratom tesz a lelkekre, hacsak nem haltak meg teljesen a kegyelemtől. Mégis, a benne rejlő elevenítő erény által, még ha halottak is, megpróbál életet lehelni beléjük. De mindenki más, ki jobban, ki kevésbé, beállítottsága szerint érzi ennek a jótékony harmatnak a hatását.

Ki tudja felfogni azt a számtalan módot, ahogyan az isteni akaratban imánk a szívet a kegyelemre készteti egy emlék, egy pillantás, a nap melege, egy idegen mosolya, a baba kuncogása… akár a másik emberének finom megnyitása is. szív a jelen pillanat transzcendens igazságához, ahol Jézus vár, és sürgeti, hogy átölelje a lelket?[3]„Az irgalom lángjai égetnek Engem – sürgetik, hogy elfogy; Továbbra is ki akarom árasztani őket a lelkekre; a lelkek egyszerűen nem akarnak hinni az Én jóságomban.” (Jézus Szent Fausztinának, Isteni irgalmasság a lelkemben, Napló, n. 177)

És hát kedves testvéreim (különösen ti, akik éppen most kezdik elázni a lábukat a harmattól „Az isteni akaratban élni”), ne csüggedj, amikor imádkozol a szeretet és az imádás ilyen cselekedeteiért cserébe Isten szeretetéért, amelyet a fiats a teremtés, a megváltás és a megszentelődés. Nem az a lényeg, hogy mit érzünk, hanem amit teszünk hit, bízva az Ő Igéjében. Jézus biztosítja Luisát és minket is, hogy amit az isteni akaratban teszünk, az nem hiábavaló, hanem kozmikus következményekkel jár.

In a mai zsoltár, azt mondja:

Minden nap megáldalak, és dicsérem nevedet örökkön-örökké. Nagy az Úr és dicsérendő; Az ő nagysága kifürkészhetetlen… Adjon hálát Uram minden cselekedeted, és áldjanak meg téged hűségeseid. (Zsoltár 145:XNUMX)

Természetesen nem minden Isten műve – vagyis mi, emberek, akik „az Ő képmására” teremtettünk – adunk hálát és dicséretet Neki. Aki azonban „Isteni Akaratban” él és imádkozik, azt a hódolatot, áldást és szeretetet ajánlja fel a Szentháromságnak, akik mindenkiért, mindenkiért megilletik. Cserébe az egész teremtés megkapja a harmat a kegyelemtől – akár hajlamosak vagyunk rá, akár nem – és a teremtés egyre közelebb kerül ahhoz a tökéletességhez, amelyért nyög. 

Isten még azt a hatalmat is megadja az embereknek, hogy szabadon osztozhassanak gondviselésében, azzal, hogy rájuk bízza a föld „leigázásának” és uralmának felelősségét. Így Isten képessé teszi az embereket arra, hogy értelmes és szabad ügyek legyenek a teremtés művének befejezése, a harmónia tökéletesítése saját és felebarátaik javára. -A katolikus egyház katekizmusa, 307; vö. Teremtés újjászületés

Ne csüggedj tehát, ha nem fogod fel teljesen az isteni akarat tudományát.[4]Jézus így írja le tanításait „A tudományok tudománya, ami az én akaratom, az egész menny tudománya”, 12. november 1925. Kötet 18 Ne hagyd, hogy a reggeled (Megelőző) Az ima tisztességessé válik; ne gondold, hogy te – kicsi és jelentéktelen a világ szemében – nincs hatással. Ezt az oldalt jelölje meg könyvjelzővel; olvasd el újra Jézus szavait; és kitartani ebben Ajándék amíg a szeretet, az áldás és az imádás valódi aktusává nem válik; amíg nem gyönyörködik a látásban minden mint a saját tulajdonod[5]Jézus: „…az embernek mindenre úgy kell tekintenie, mint a sajátjára, és gondoskodnia kell róla.” (22. november 1925. Kötet 18) hogy visszaadja Istennek dicsérettel és hálaadással.[6]„Állandóan áldozzunk tehát általa Istennek a dicséret áldozatával, vagyis a nevét megvalló ajkak gyümölcsével.” (Zsid 13: 15) Mert Ő biztosít téged… téged faliórái ütköztető az egész teremtés. 

 

– Mark Mallett a CTV Edmonton korábbi újságírója, a szerzője A végső konfrontáció és a A most szóés a Countdown to the Kingdom társalapítója

 

Kapcsolódó olvasás

Hogyan éljünk az isteni akaratban

Az ajándék

Nyomtatásbarát, PDF és e-mail

Lábjegyzetek

Lábjegyzetek

1 Hogyan éljünk az isteni akaratban
2 November 22, 1925, Kötet 18
3 „Az irgalom lángjai égetnek Engem – sürgetik, hogy elfogy; Továbbra is ki akarom árasztani őket a lelkekre; a lelkek egyszerűen nem akarnak hinni az Én jóságomban.” (Jézus Szent Fausztinának, Isteni irgalmasság a lelkemben, Napló, n. 177)
4 Jézus így írja le tanításait „A tudományok tudománya, ami az én akaratom, az egész menny tudománya”, 12. november 1925. Kötet 18
5 Jézus: „…az embernek mindenre úgy kell tekintenie, mint a sajátjára, és gondoskodnia kell róla.” (22. november 1925. Kötet 18)
6 „Állandóan áldozzunk tehát általa Istennek a dicséret áldozatával, vagyis a nevét megvalló ajkak gyümölcsével.” (Zsid 13: 15)
Csatlakozik a következő témákhoz: Luisa Piccarreta, Üzenetek, Szentírás.