Szentírás – Az antievangélium – Visszaszámlálás a Királyságig

Jelentős különbség van a jelenlegi zsinat utáni kimenetelek között II. Szent János Pál pápaságához képest, akinek emlékére ma megemlékezünk. Ez a nagy szent volt, aki 1976-ban az emberiség horizontját pásztázta, és prófétailag kijelentette az Egyház felett:

Most szembe kell néznünk az Egyház és az egyházellenes végső konfrontációval, az evangélium kontra evangéliummal, Krisztus és az antikrisztus ellen... Ez egy próba… 2,000 éves kultúra és keresztény civilizáció, minden következményei az emberi méltóságra, az egyéni jogokra, az emberi jogokra és a nemzetek jogaira. - Karol Wojtyla kardinalus (II. JOHN PAUL), az Eucharisztikus Kongresszuson, Philadelphia, PA; 13. augusztus 1976 .; vö Katolikus Online (A fenti szavakat Keith Fournier deák is megerősítette, aki aznap jelen volt.)

És ez így van: ma egy hamis evangélium megjelenésének vagyunk tanúi, amelyet nem kevésbé terjesztenek püspökök és a bíborosok akik nyíltan ellentmondanak a katolikus tanításnak.^[1]például. itt és a itt Kifinomultságaik mögött egy Irgalmasság-ellenes – hamis együttérzés, amely a „tolerancia” és a „befogadás” hamis erényei alatt mentegeti, sőt ünnepli a bűnt. Éppen ellenkezőleg, a hiteles evangéliumot „örömhírnek” hívják. pontosan mert nem hagy minket a bűn láncai között, hanem eszközt ad, hogy új teremtéssé váljunk Krisztusban: aki megszabadul a sötétség hatalmaitól, a test szenvedélyeitől és a pokol kárhozatától. Cserébe a lélek, aki megbánja a bűnt átitatott megszentelő kegyelemmel, megtelik Szentlélekkel, és felhatalmazást kap, hogy osztozzon az isteni természetben. Ahogy Szent Pált hallottuk hirdetni a múltban Hétfői első szentmise felolvasás:

Valaha mindannyian közöttük éltünk testünk vágyaiban, követve a test kívánságait és a késztetéseket, és természetünknél fogva a harag gyermekei voltunk, mint a többiek. De Isten, aki gazdag irgalmasságban, az irántunk érzett nagy szeretete miatt, még akkor is, amikor meghaltunk vétkeinkben, életre keltett minket Krisztussal (kegyelemből üdvözültetek), feltámasztott minket Vele, és leültetett minket vele együtt a mennyekben Krisztus Jézusban… (vö. Ef 2:1-10)

egy Szinódus utáni apostoli buzdításII. Szent János Pál ismét megerősítette a 2000 éves hagyományt és a Szentírás világos tanításait a megtérés és a megtérés szükségességéről – pl. „önismeret” – hogy ne tévesszen meg bennünket, és ezzel elítéljük magunkat:^[2]vö. 2Tessz 2: 10-11

Szent János apostol szavaival élve: „Ha azt mondjuk, hogy nincs bûnünk, magunkat csapjuk be, és nincs bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, és megbocsátja bűneinket.” Ezek az ihletett szavak, amelyeket az Egyház hajnalán írtak, minden más emberi kifejezésnél jobban bevezetik a bűn témáját, amely szorosan kapcsolódik a kiengesztelődéshez. Ezek a szavak a bűn kérdését a maga emberi dimenziójában mutatják be: a bűn az emberről szóló igazság szerves része. Az emberi dimenziót azonban azonnal kapcsolatba hozzák az isteni dimenzióval, ahol a bűn ellen az isteni szeretet igazsága áll, amely igazságos, nagylelkű és hűséges, és amely mindenekelőtt a megbocsátásban és a megváltásban nyilvánul meg. Így Szent János azt is írja egy kicsit tovább, hogy „bármilyen vádat (lelkiismeretünk) emel is ellenünk, Isten nagyobb, mint a mi lelkiismeretünk”.

Felismerni a bűnt, valóban - még mélyebben behatolni a saját személyiségének mérlegelésébe - felismerni az Istenhez való visszatérés alapvető első lépése, hogy önmaga bűnös, aki képes a bűnre és hajlamos a bűn elkövetésére. Például ez a tapasztalata Dávidnak, aki „az Úr szemében rosszat tett”, és Nátán próféta megfeddte, így kiáltott fel: „Mert ismerem vétkeimet, és bűnöm mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, és azt tettem, ami rossz a te szemedben.” Hasonlóképpen maga Jézus a következő jelentőségteljes szavakat adja a tékozló fiú ajkára és szívébe: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és előtted.”

Valójában az Istennel való megbékélés feltételezi és magában foglalja azt, hogy tudatosan és határozottan elszakadunk attól a bűntől, amelybe beleestünk. Feltételezi és magában foglalja tehát a vezeklést a szó legteljesebb értelmében: a bűnbánat, ennek a bűnbánatnak a kimutatása, a bűnbánat valódi attitűdjének felvállalása – ez annak a hozzáállásának a magatartása, aki elindul az Atyához való visszatérés útján. Ez egy általános törvény, amelyet mindenkinek be kell tartania saját helyzetében. A bűnnel és a megtéréssel ugyanis nem lehet csak elvont fogalmakkal foglalkozni.

A bűnös emberiség konkrét körülményei között, ahol nem lehet megtérés a saját bűn beismerése nélkül, az Egyház megbékélési szolgálata minden egyes esetben konkrét bűnbánati céllal közbelép. Vagyis az Egyház szolgálata beavatkozik annak érdekében, hogy az embert az „önismerethez” – Sienai Szent Katalin szavaival élve – a gonosz elutasításához, az Istennel való barátság helyreállításához, egy új felé vezesse. belső rendelés, friss egyházi átalakításra. Valójában még az Egyház és a hívők közösségének határain túl is a bűnbánat üzenete és szolgálata minden férfinak és nőnek szól, mert mindenkinek szüksége van megtérésre és megbékélésre. — „Megbékélés és bűnbánat”, n. 13; vatikán.va

- Mark Mallett a szerzője A Most szó, A végső konfrontációés a Countdown to the Kingdom társalapítója